Nem mondom, hogy én igen. De így látom én:
Az élet alapvetően egy öncélú valami. Ahogy a közösség lazán meglenne az egyes ember nélkül, úgy a világegyetem is bármi élő nélkül. Ha már itt tartunk az univerzum nélkül is meglenne az, ami marad (Isten?). Ebből következik, hogy mivel nincs egyetemes célja, mindenki életének az az értelme, amit talál neki. A fellelhető életcélokból szerintem a legértelmesebb az, ha minél boldogabban akarjuk leélni itt eltöltött évtizedeinket. Ez messze nem jelenti azt, hogy legyünk hedonisták és/vagy önzők (mert a túl sok se mindig jó, és szeretni valakit a világ legjobb dolga), csak annyit, hogy nem azok a fontos dolgok, amiket mások annak tartanak, hanem amiket mi annak érzünk. Így például lehet, hogy egy csöves, akinek van két kutyája, boldogabb, mint a milliárdos üzletember vagy a 20 diplomás zseni. És ami ennek az irománynak a lényege lenne az az, hogy ne skatulyázzuk be az embereket aszerint, hogy a mi elképzeléseink szerint mennyit értek el az életben, vagy hogy mennyire értékes emberek, mert lehet, hogy az ő szemükben meg a mi céljaink és életünk tűnne egy nagy nullának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése