Igencsak pocsék dolog 14000 levelet százasával kitörölni... Azt hiszem itt az ideje egy gmail fióknak :D

Vörös hold...

Wien

Bécs valami fantasztikus volt. Maga a város, az emberek, minden *.* Ez megérdemelné, hogy sokat írjak róla, tudnék is, de egyrészt lusta vagyok, másrészt fáradt. Talán majd holnap :D

Kettő...

Három dolog tart itt.

Koncert

Igen, ez ma a 3. firkálmányom gyors egymásutánban. Sokáig most úgyse nagyon leszek gépnél, ennyit csak kibírtok :)
Király volt ma a koncert, mind a 3, meglepően jól játszott az Attic is (bocsi srácok, de a beharangozók alapján trébbre számítottam... :D), Botiéktól el is vártam, hogy jók legyenek, a No Bridge repertoárját meg ismertem :) Szóval még ilyet, csak mondjuk olyankor is lehetne, amikor nem vagyok beteg ^^

A negatív hangvételű posztokról

Ahogy elnézem, hajlamosabb vagyok negatív tartalmúakat írni. Ez azért van, mert a jó dolgokat nem feltétlenül írom le, azokat átélem, élvezem, és úgysem biztos, hogy úgy át tudnám adni, ahogy megérdemelnék. A rosszakat sem biztos, de ott nem is az a lényeg. Leírom, az már jó, egy kicsit csökkenthetem az önsajnálatot, mert azt hiszem, hogy egyrészt el is olvassa valaki, másrészt még együtt is érez. Szóval minden depis poszt mellé oda kell képzelni egy jót is, és akkor mindenki boldog.

Nekem nem szabad innom. Egy keveset sem. Ilyenkor ugyanis rájövök valamire, amit ezek szerint normál állapotban tudatosan-tudattalanul folyamatosan elnyomok: hogy mennyire utálom önmagam. A tetteimet, a jellemvonásaimat, alapjában véve a létemet. De nem kívánok Kunnal versenyezni öngyűlölő blog kategóriában, ezért most ezt nem is fejtem ki jobban, és lesz vidám poszt is, ígérem...

For better or for worse and you don't care which...

Már szinte biztos vagyok benne, hogy "A" Kun-buli egy 1955. nov. 12. volt.

Ez azoknak mondhat valamit, akik egy kicsit is járatosak a McFly család történetében.

Nem érti senki...

Nem mondom, hogy én igen. De így látom én:

Az élet alapvetően egy öncélú valami. Ahogy a közösség lazán meglenne az egyes ember nélkül, úgy a világegyetem is bármi élő nélkül. Ha már itt tartunk az univerzum nélkül is meglenne az, ami marad (Isten?). Ebből következik, hogy mivel nincs egyetemes célja, mindenki életének az az értelme, amit talál neki. A fellelhető életcélokból szerintem a legértelmesebb az, ha minél boldogabban akarjuk leélni itt eltöltött évtizedeinket. Ez messze nem jelenti azt, hogy legyünk hedonisták és/vagy önzők (mert a túl sok se mindig jó, és szeretni valakit a világ legjobb dolga), csak annyit, hogy nem azok a fontos dolgok, amiket mások annak tartanak, hanem amiket mi annak érzünk. Így például lehet, hogy egy csöves, akinek van két kutyája, boldogabb, mint a milliárdos üzletember vagy a 20 diplomás zseni. És ami ennek az irománynak a lényege lenne az az, hogy ne skatulyázzuk be az embereket aszerint, hogy a mi elképzeléseink szerint mennyit értek el az életben, vagy hogy mennyire értékes emberek, mert lehet, hogy az ő szemükben meg a mi céljaink és életünk tűnne egy nagy nullának...

:D