Nekem nem szabad innom. Egy keveset sem. Ilyenkor ugyanis rájövök valamire, amit ezek szerint normál állapotban tudatosan-tudattalanul folyamatosan elnyomok: hogy mennyire utálom önmagam. A tetteimet, a jellemvonásaimat, alapjában véve a létemet. De nem kívánok Kunnal versenyezni öngyűlölő blog kategóriában, ezért most ezt nem is fejtem ki jobban, és lesz vidám poszt is, ígérem...