Szösszenet az oktatás állapotáról

Megrázó infót kaptam ma: fizikából pótpótZHt kell írnom. Na már most ebben csak annyi a turpisság, hogy egyrészt az anyag lényegében a gimis fizika (kisebb-nagyobb toldásokkal persze), másrészt végig ötös voltam fizikából... Akkor most hogy is van ez? Fizikából a pótZHn tele van egy nagyelőadó? Olyan emberek kerülnek műszaki szakra, akik nemhogy integrálni, de mondjuk polinomot deriválni sem tudnak? Az iskolarendszer jól felkészít az egyetemre, ne adj' Isten az életre? Nem igazán.
Ezt továbbfűzve: ki tudja, mennyire hasznos az, amit most tanulunk? Mennyi értelme van olyan tárgyakat tanulni, amire az évfolyam 98%-a be sem jár, csak összeszed egy kettest, és egyáltalán: van értelme egyetemre járni? Ha valaki nyitott füllel jár, akkor egyre több helyen hallja, hogy az ipar a gyakorlati ismeretekkel rendelkező jelentkezőket részesíti előnyben. Gyakorlati tapasztalatot meg lehet itt kapni, csak hát igen keveset. Persze lehet szakmai gyakorlatra menni, meg más ésszerű lehetőség nem is nagyon van, de hát akkor is...
A mai felsőoktatási rendszer egyáltalán nem motivál, inkább elkényelmesít. "Á, úgyis van még egy halom állami félévem, kettes-hármast mindenből összeszedek, minek tanulni?" Ezt magamon is jól látom, nem csak a többieken (oké, nekem az a 2-3-as inkább 3-4-5-ös, de nem ez a lényeg): semmi nem motivál igazán, nem sarkall arra, hogy kihozzam magamból a maximumot, vagy hogy ne csináljak 14/2/15-ös statot Jannával valamelyik előadásom helyett (na, ezt most megint jól nem fogja érteni az olvasóközönségem nagy része, de elég azt tudni, hogy játékról van szó ^^). Ezt lehet a személyes lustaságomra fogni -részben joggal-, de tömeges jelenség, úgyhogy akkor vagy mindenki jellemhibás semmirekellő, vagy...

Megyek inkább aludni.