For better or for worse and you don't care which...

Már szinte biztos vagyok benne, hogy "A" Kun-buli egy 1955. nov. 12. volt.

Ez azoknak mondhat valamit, akik egy kicsit is járatosak a McFly család történetében.

Nem érti senki...

Nem mondom, hogy én igen. De így látom én:

Az élet alapvetően egy öncélú valami. Ahogy a közösség lazán meglenne az egyes ember nélkül, úgy a világegyetem is bármi élő nélkül. Ha már itt tartunk az univerzum nélkül is meglenne az, ami marad (Isten?). Ebből következik, hogy mivel nincs egyetemes célja, mindenki életének az az értelme, amit talál neki. A fellelhető életcélokból szerintem a legértelmesebb az, ha minél boldogabban akarjuk leélni itt eltöltött évtizedeinket. Ez messze nem jelenti azt, hogy legyünk hedonisták és/vagy önzők (mert a túl sok se mindig jó, és szeretni valakit a világ legjobb dolga), csak annyit, hogy nem azok a fontos dolgok, amiket mások annak tartanak, hanem amiket mi annak érzünk. Így például lehet, hogy egy csöves, akinek van két kutyája, boldogabb, mint a milliárdos üzletember vagy a 20 diplomás zseni. És ami ennek az irománynak a lényege lenne az az, hogy ne skatulyázzuk be az embereket aszerint, hogy a mi elképzeléseink szerint mennyit értek el az életben, vagy hogy mennyire értékes emberek, mert lehet, hogy az ő szemükben meg a mi céljaink és életünk tűnne egy nagy nullának...

:D

Fura, hogy régen olyan fontosnak tűnő dolgok mennyire érdektelenné tudnak válni. Főleg ha az ember rájön, hogy mennyire nem volt semmi értelmük, és különben is talált valami jobbat...

Valaki

valaki, aki törékeny... valaki, aki érez... valaki, aki megért... valaki, aki miatt nem kell folyton aggódnom, egy biztos pont... valaki, akit félthetek... valaki, aki felhúz a porból... valaki, aki mellett lehetek aki vagyok... valaki, aki szárnyakat ad... valaki, aki miatt van értelme... valaki, aki úgy is gondolja... valaki, aki mellett én is valaki vagyok... valaki, aki szeret.

Néha úgy érzem...

Internet

Vannak dolgok, amiket teljesen természetesnek veszünk. Ilyen pl. a net. Pedig minden egyes pillanatot értékelnünk kéne, amikor velünk van, még mielőtt túl késő lenne... Az elmúlt másfél napban megtanultam még jobban becsülni, és remélem, soha többé nem hagy el... :$

Ui.: kedves digis "kollégák", a kutyafátokat, nem igaz, hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy visszaállítsátok a szolgáltatást, amiért fizetünk. Ha mondjuk nem csak az autóban tömitek a buci fejeteket a ház előtt, akkor hamarabb jön vissza több utcányi ember nete. Ja, és kösz, h nem tudtam készülni a mai ZH-mra... :S